Vannak tehetséges és tehetségtelen politikusok. A tehetséges politikus teszi a dolgát, a választók által rábízott feladatokkal próbál inkább több mint kevesebb sikerrel megbirkózni. A tehetségtelent azonban más kihívások mozgatják szükségszerűen. Mivel tetteivel nem tud maradandót alkotni, így másképp próbál bekerülni a világtörténelembe és a média fősodrába.
Esztergomnak kijutott ebből a fajtából bőven. A tehetségtelenséget azonban vezetőink másképp próbálták meg leplezni.
Meggyes Tamás az eszement költekezésből és a botrányok segítségével próbált önmagából városépítőt faragni. Megpróbálta és lássuk be, ha hidegvizes termálfürdő helyett utakat épített volna, ma szobra állhatna a városban. Azonban nem ismerte fel korlátait, ahogy azt sem, hogy négy évente előfordulhat az, hogy a Zemberek elhajtják mint bábaasszony a magzatot. Így ami mindenképp fennmarad majd róla az utókornak az a botrányainak listája lesz csak.
2010-ben szép reményekkel indult a városvezetőségért Tétényi Éva. A jó politikusokra jellemző kompromisszumkeresés és a közös megoldásokra való törekvés helyett azonban ő az állandó szembenállást választotta. Első ellensége először a helyi, majd az országos többséget adó kormánypárt lett. Elhitte és elhitették vele, hogy ő lehet az ellenzék vezére. Gyorsan bekapta a később kabinetfőnökké avanzsált Morpheus által felkínált piros „mindenttudás" tablettáját és belevetette magát a mátrixba.
A tehetséges ember felismeri önmaga határait. Azonban itt a történet igen gyorsan abba az irányba indult, hogy a piros tabletta után máris Orákulumnak kiáltotta ki magát Tétényi. Ő volt aki mindent tudott. Ő lett, aki kimondta: mindenki esztergomi. De a történetbe újabb hiba csúszott. Jellemhiba. Sőt! Kimondhatjuk: az ismétlődő jellemhiba a városvezetőink körében.
Ahogy az elődei is, úgy ő is eljutott a rossz politikus evolúciós lépcsőin arra a fokra, amikor már követőket akart maga mögé tanácsadók helyett. Azonban erre a szerepre nem minden eddigi támogatója volt alkalmas. Az egyértelműen hibás döntéseket csak azok tudták és akarták magukénak tudni akik vagy végletekig gyenge jellemek voltak vagy pedig gazdasági érdekük (értsd: „túl sok pénzt toltam már bele, hogy itt abbahagyjuk") volt Tétényi politikai túlélése. A legnagyobb csoport viszont nem más volt, mint a megtévesztett emberek tömege, akiknek továbbra is kellett valaki, akik lehetett csodálni és biztosította – ami még fontosabb számukra - azt akit továbbra is lehet gyűlölni. Szó se róla, a testület ehhez igencsak jó alany volt a maga tehetségtelenségével.
A Mátrix rendszerré állt össze és minden szereplője ellenség lett lassan. Az egykori támogatók is. A tévesen értelmezett függetlenségből rövid úton sikerült eljutni ide.
Elsőként a valóban „civil" támogatók lettek körön kívüliek, talán azért, mert a „csúcsra" vezető úthoz az ő személyüket nem lehetett látványosan felhasználni. A párt támogatók még maradtak – egy ideig. Láthattunk Tétényi Évát szoci majálison, aztán ölelkezve zöld politikussal, sőt még a Jobbikból is választott volna alpolgármestert maga mellé. Mindenki épp addig kellett csak, amíg az bakot tartott számára, hogy lépdelhessen felfele az országos ismertség felé. Amikor ez a pillanat eljött, máris szükségtelen lett az ő személyük is Tétényi számára. A mór megtette a mór mehet. Az természetes, hogy a hála nem politikai kategória, azonban a valódi függetlenség is csak egy nagy mese. Aki mögé bármelyik párt is felsorakozott valaha, az maximum csak hazudhatja függetlennek magát. A pártokkal való barátság felrúgása után törvényszerű, hogy a szavazóbázis is – a párt tagságának elkötelezettségétől függően – erősen megfogyatkozik. Csak a könnyen befolyásolható „kemény mag" marad és akkor valóban eljön az a pillanat, amikor Tétényi kimondhatja majd: „Itt állok, nem tehetek mást".
Ez az út egyértelműen a kudarcba vezet. Miért gondolom így? Azért mert a fene nagy függetlenedés (a Tétényi-féle értelmezésben: mindenkivel szembenállás) közben egy valami maradt csak ki: a valódi tettek véghezvitele. Ez az amihez már nem volt tehetsége polgármesterünknek. Minden idejét lekötötte az országos ügyek kommentálása, hol Havas, hol pedig Kálmán Olga partnereként. Ami szíve joga, azonban eközben Esztergom magára maradt.
Tétényi nevéhez az elmúlt közel 4 évben semmiféle pozitív cselekedet nem fűzhető. Még az először jó ötletnek tűnt adósságrendezésről is kiderült, elkapkodott és felesleges lépés volt a kormányzat által országosan véghezvitt konszolidáció miatt, de a város fejlődését legalább egy évtizeddel visszavetette. A tetteket viszont Tétényi hangos médiaszerepléssel próbálja ellensúlyozni. Talán az országos politikában látja a menekülőutat. A kérdés azonban annyi csak: kinek az oldalán? Lassan időszerű lesz színt vallani. Esztergom számára az elmúlt 4 év így is, úgy is elveszett már.
A hírnévért Tétényi cserben hagyta a rá (vagy leginkább: nem Meggyesre?) szavazó több mint 8000 polgárt.
Forrás és beszólási lehetőség itt: https://www.facebook.com/BejoAHibas/