Rugaszkodjunk el egy kicsit a rögmagyar valóságtól és engedjük el egy kicsit a fantáziát, hadd szárnyaljon szabadon! Mit lehetne szerencsétlen városunkkal tenni, hogy a turista esetleg vegye a fáradtságot és a Bazilika 300 méteres körzetéből kimerészkedve betegye lábát a nagybetűs kisvárosba?
Alap probléma a bezárt belvárosi üzletek sora, amely még a „kirakatbámulás" lehetőségét is elveszi az ide érkezőktől és az itt lakóktól. Az elhibázott parkolási politika nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a városban vásárolni szándékozók az ipari park szélén elhelyezkedő multik karjaiban kössenek ki. Nem nehéz belátni, hogy turistából meglehetősen kevés érkezik azzal a céllal ide, hogy „milyen jót fogunk teszkózni Esztergomban"!
Első és legfontosabb lépés a parkolás ingyenessé tétele lenne a városban, amit – ha már előszeretettel hivatkoznak a forgalomszabályozó szerepére – követnie kellene egy sokkalta szigorúbb ellenőrzésnek, amely a tiltott helyen parkolók megrendszabályozását hivatna szolgálni.
Ezzel párhuzamosan meg kell nyitni a Mária Valéria Híd felől érkezők számára a lehajtót a hídfőnél, főképp azért, mert jelenleg is elérhető a belváros egy egy kilométeres kerülőúton, ahova érthetetlen módon a Sportcsarnokba érkezők és a Gyakorló Általános Iskola tanulói közé terelik a gépjármű forgalmat.
A híd személygépkocsi forgalmának beengedése a belvárosba pozitívan befolyásolhatná a kiskereskedelmi egységek üzletmenetét, ehhez azonban először újjá kellene éleszteni azokat.
Esztergom fénykorában számtalan kisebb-nagyobb üzlet kínálta portékáit, ezek nagyrésze mára megszűnt. Az üres üzlethelyiség mindenki számára rossz. Az állaguk napról napra romlik, ezért a kiadásuk is egyre nehezebb. Jó példa lehet a budapesti Nyitott Üzletek Fesztiválja, ahol egy hétre vagy egy hónapra is ingyen juthattak üzlethelyiséghez a pályázók. A helykereső kezdeményezések így jelentős elköteleződés nélkül próbálhatják ki elképzeléseiket, üzleti stratégiájukat, növelhetik meg közönségüket. Helyiségtulajdonosok, akik régóta kiadatlan ingatlanjukat láthatóbbá tennék és szívesen megismerkednének izgalmas projektekkel, amelyek hosszútávon akár bérlőikké is válhatnak. Ez a lehetőség az Önkormányzati ingatlanokban is megfontolandó lenne akár fél éves távlatban is, vagy úgy ha a bérlő a bérleti díjat állagmegóvásban vagy felújításban „fizetné” meg.
Fel kellene ismerni végre azt, hogy egy üres helyiség a legdrágább mindenki számára, hiszen még az ott esetlegesen vállalkozók adóbevételei sem folynak be a költségvetés kasszájába, az épületre pedig mindenképp egyszer költeni kell.
Azonban az üzletek önmagukban biztosan nem jelentenének elégséges vonzerőt a turizmus számára. Attrakciókban kell gondolkodni, ami kiemeli Esztergomot a szürkeségből.
Az idei év Comedium Corso rendezvénysorozata és a Várban szervezett programok jó irányba tartanak.
Az bebizonyosodott, hogy megalomán elképzeléseknek jelenleg nincs helye még a városban, lehet, hogy kisebb léptékben gondolkodva messzebbre juthattunk volna az eddig a városba ölt pénzekből is.
Nagyszerű lenne eljutni oda, hogy a vendéglátóhelyek utcai kitelepülését, teraszok és napernyők kihelyezését ne megnehezítse az önkormányzat és ne csupán pénzbeszedési lehetőséget lásson ebben, hanem akár támogassa is mindezt. Esztergomnak életre, mégpedig pezsgő életre van szüksége. A város feladata az ehhez történő feltételek kialakítása és az erre vállalkozók segítése. Lenne.
Esztergom mint brand elhasználódott az elmúlt évek politikai csatározásaiban. Az újjáépítése rengeteg feladatot róna az arra elhivatottságot érzőkre.
És most tényleg következzen az a valóságtól való elrugaszkodás, amelyet az írás elején említettem. Kéretik az ezután következőket csak mint egy lehetséges alternatívát kezelni, amelyben természetszerűleg megtalálhatók olyan részek is, amik szinte biztosan megvalósíthatatlanok ilyen vagy olyan okok miatt.
Esztergom köztéri szoborral való ellátottsága sajnálatosan szegényes. Ezen akár ideiglenesen felállított installációkkal is segíteni lehetne.
Meglepően sikeres volt Budapesten a Tavaszi Fesztivál turistamágneseként felállított Budapest felirat, amely könnyen átültethető lenne városunkba is. Esztergom érdekes logója megfelelő helyeken felállítva megsokszorozhatná a városban fotózkodók számát.
Ebben a témakörben maradva, a több városban már bizonyított Cowparade kiállítás, vagy egy ehhez hasonló meglepő installáció is biztos siker lenne a városba érkezők közt.
Kezdeményezni kellene a városhoz kapcsolódó alkotások megjelenítését is közterületeinken. Példaként hoznám fel az itt gyártott Rubik féle Góbé vitorlázórepülőt, amely véleményem szerint egy életnagyságú replika formájában kiváló játék lehetne az Erzsébet park füvén az arra járó gyerekek számára.
Nagyobb lélegzetvételű munka lenne a Széchenyi téren található Szent Lőrinc templom maradványainak újbóli kiásása. Véleményem szerint ezek visszatemetése több mint bűn volt a turizmussal szemben. Pécsi példára vagy bejárhatóvá kellene tenni a romokat vagy pedig üveglappal lefedni, ami egy újabb látványosságként vonulhatna a turisztikai ismertető könyvek lapjaira.
Külön fejezetet érdemelne a Kis-Duna sétány felélesztése, azonban ennek össze kell kapcsolódnia a rég óta húzódó árvízi védmű megépítésével.
A megfelelően bevédett szakaszon a várost eggyé kellene forrasztani a rajta átfolyó Dunával. Az épülő szállodák magasságában minimum egy gyalogoshidat kellene felépíteni, a Bottyán és a Kossuth híd közti szakaszon, amelyen keresztül élettel tölthetnénk meg a város eme sajnálatosan elhanyagolt részét.
Továbbra is fenntartom azt az évekkel megfogalmazott ötletemet is, hogy a Kis-Duna színtere lehetne egyfajta úszó kiállításoknak, a vízen lehorgonyzott mesterséges szigetek kiváló lehetőséget nyújtanának erre.
A Duna közvetlen közelében, a támfal alján egy sétautat kell kialakítani, amely a lépcsős hídtól az Erzsébet parkig tartana, az alsó sétányon mobilizálható padokat kell elhelyezni, amit árvíz vagy magasabb vízállás idején el lehet távolítani.
Szorosan kapcsolódik a sétány életéhez a tönkretett Bástya-parkoló és a Fürdő szálló sorsának rendezése. Az idő múlásával sajnos egyre sanszosabb, hogy a Szálloda épülete menthetetlenné válik. Fájó döntés lesz ez mindenki számára. Ha a felújítás mellett döntenek, akkor az évről évre egyre többe fog kerülni, míg az esetleges bontással a város egy kincse veszne el örökre. Ideje lenne az egymásra mutogatás helyett a tettek mezejére lépni, hisz az mindenki számára világos: az épület osb lapokkal történő eltakarása csak a rossz vicc kategóriában indulhat, nem pedig a valódi megoldások közt.
A Bástya parkoló helyzete ennél sokkalta könnyedebb téma. Kétségtelen, hogy a parkolóhelyekre szükség van, azonban ezt másképp is meg lehetne oldani, mint azt egykoron tették. Számomra szimpatikus elképzelés, ha a terület a parkolási funkció mellett közpark szerepet is ellátna. Itt elfogadhatónak tartanám a Széchenyi tér képétől teljesen idegen Ister-kutat, árnyat adó fák és padok közt elhelyezve.
Amúgy a padok, pontosabban azok hiánya a város egyik nagy hibája. Kevés és a célnak nem éppen megfelelő pad áll a megpihenni vágyók rendelkezésére. A kiválasztásnál ügyelni kellene arra, hogy az ülő funkció mellett a pad „vandálbiztos” legyen, mert sajnos a mai napig találkozhatunk megrongált darabokkal.
A Bástya és környékéhez tartozik a ma „illegális” parkolóként használt Pöttyös tér. Éppen csak térként nem funkcionál. Térként, amely közösséget lenne képes képezni.
Hogy mit tehetnénk vele? A mai kesze-kusza, térkőnek csak csúfolható burkolat megbontása után zölddé kellene varázsolni a terület jó részét, ez természetes akadályként szolgálna a parkoló autók előtt és a megtörné a sajnos nem túl szép panel épületek látványát. Szintén régebben írtam már arról, hogy ezen a helyen felállítanék egy távolságjelző oszlopot, amelyen a nagyobb világvárosok és testvérvárosaink irányát és távolságát lehetne feltüntetni. Az árnyékot a sétálóút és a padok feletti, zöldnövényzettel befuttatott pergolák adnák.
Tovább gondolva a lehetőségeket, érjünk el a Széchenyi térig. Az egykoron volt parkoló funkció valóban nem a legszerencsésebb választás volt, azonban a mai formájában a tér, funkcionalitását tekintve: zsákutca. A parkolók és a behajtás megszűnésével és a minősíthetetlenül rossz ingatlanhasznosítási koncepciónak köszönhetően a tér kihalttá vált. Az előző időszak álmaiban egyfajta vigalmi negyedként funkcionált volna ez a terület, de mint láthatjuk: ezek a tervek szertefoszlottak.
Mit lehet kezdeni a térrel? Sajnálatos módon pénzt kell bele ölni. Elengedhetetlen egy szervízút kialakítása, amelyen keresztül a majdani üzletek megtölthetik áruval polcaikat. Persze üzletek is kellenek, amelyek kialakításának egyik lehetősége a fentebb említett Nyitott Üzletek koncepció.
Meg kellene érteni végre azt a triviális dolgot, hogy egy üres utca, egy üres tér nem vonz látogatót. Üzletek kellenek, kirakatok, vendéglátóipari egységek. Ezek létrehozását kell amennyire csak lehet mentesíteni a bürokráciától és minden eszközzel támogatni a vállalkozni akarókat.
Itt kell megemlítenem a balkáni állapotokat idéző piac kérdését is. Nem lehet vita tárgya, hogy ez a mai formájában nem maradhat meg. Szerencsére a Simor utca csatornázási munkálatai lépéskényszerbe hozzák a várost. Azonban érdemes lenne átgondolni egy olyan koncepciót, amely a turistaszezonban a hét egy napján a nagybetűs városba vinné a piacot, akár a régi helyén: a Széchenyi téren. Itt európai körülményeket kellene teremteni ennek és remélem mondanom sem kell: nem a kínai gagyi, hanem a VALÓDI őstermelők és a kézművesek számára lenne lehetőség ez.
Sajnos nem a legnagyobb ötletek közül való volt az élményfürdő olyan helyen történő elhelyezése, ahol se melegvíz, se bővítési lehetőségek nincsenek. Ezeken a hibákon a körülötte épülő szállodák sem fognak tudni érdemben javítani. Itt vásárolt ráadásul a város mélygarázs helyeket. Lehetséges, hogy az eddigi nem túl rózsás kihasználtságot (már amikor működtették) figyelembe véve célszerű lenne mondjuk a legalsó garázsszintet gokart pályaként hasznosítani, amely talán még bevételhez is juttatná az üzemeltetőt.
A város egyik gyöngyszeme a Szent Tamás hegy. Ez az a helyszín, amely mondhatjuk: rendben van. Ötletként talán, a csodálatos kilátást kihasználandó néhány panoráma távcső elhelyezése lenne ésszerű.
Fejlesztést érdemel a Pázmány Péter utca is. Ez egy olyan helye a városnak, ahol minden egyes bezárt kapualj felér egy a város elleni bűncselekménnyel. Ez a helyszín olyan távolságra van a Bazilikától, ahova még el lehetne csalogatni a turistákat, mi azonban mégsem tesszük ezt. Hol vannak az egymást érő boltocskák, kávézók? Ha jól számolom, másfél ajándékbolt és két étterem vár itt jobb sorsára. N meg egy működő kávézó, az utca túlvégén. Páratlan lehetőségek mennek veszendőbe.
A látványosságok megvalósítása azonban nem elégséges, ha az ideérkezők vagy az ide utazni vágyók nem tudnak minderről. A mai korban hihetetlen, hogy nincs egy olyan okostelefonos alkalmazás, amelyből a város látnivalót kikereshetné az ideérkező elveszett turista. Abszolút nem kerülne nagy összegbe az sem, ha az utcanév táblákat QR kóddal látná el az önkormányzat, mely alapján az azt leolvasó személy egy többnyelvű ismertető oldalra jutna. Ezt a módszert alkalmazni lehetne a műemlékek és látnivalók környezetében is. Mellé pedig többnyelvű szóróanyagot kellene készíteni, amit a kikötőkben, a bazilikánál és boltokban, kávézókban lehetne elhelyezni. Ennek költségeit a rajta található reklámhelyek értékesítéséből lehetne finanszírozni.
Szándékosan a felsorolás végére hagytam egy olyan tényezőt, amely leginkább az itt élőkön múlik és nem a városvezetésen, ez pedig a homlokzatok és a házak előtti területek területek rendbehozása. Az önkormányzati ingatlanok esetén természetszerűleg a város feladata ez, azonban mindenhol máshol a lakóknak kellene megérteni, hogy a városunk élhetőségéhez önmagunk hozzáállásának megváltoztatásával lehet a leginkább hozzájárulni.
Az írás itt most véget ér.
Nem az ötletek fogytak el, azokat a végtelenségig lehetne folytatni.
Azonban mindezt szántam inkább vitaindítónak... ti jöttök.
Forrás: bejóahibás.blog.hu
